2021.08.17.

Kétéves a Bandita Design!

Már kétéves a Bandita Design, mégsem írtam eddig egyetlen sort sem arról, hogyan lettem újságíróból szabadúszó webdesigner. Pedig többször kérdeztétek már tőlem, hol tanultam, megérte-e belevágnom, illetve milyen a tapasztalataim vannak eddig a szakmáról. Jöjjön tehát a két évet megkésett bejegyzés a webdesigner vállalkozásom születéséről.

Itt valami olyasmire kellene panaszkodnom, hogy közel tíz év után mennyire elegem lett az újságírói szakmámból, hogy képtelen voltam már motiváltan bemenni a munkatársaim közé. Az igazság az, hogy közel sem látom ennyire borúsan a helyzetet. Tényleg valami sajátra vágytam, ahol a kreativitásom új oldalát mutathatom meg, inkább a bejárás (napi +60km vonattal Budapestig egy faluból) csigázott el, semmint a napi feladataim. Még magamnak is ritkán vallom be, de valójában a mai napig felszökik bennem az adrenalin, ha azonnal publikálnom kell egy hírt. Ehhez képest napokig pixelek tologatni a gépen gyerekjátéknak tűnik. Szinte nyugdíjas meló. 😀

Nem ment az időbeosztás

Közel a harminchoz elkezdett motoszkálni bennem egy gondolat, hogy vagy hagyom, hogy az állandó, többműszakos és hétvégés ingázás felemésszen, vagy még időben a sarkamra állok és keresek egy olyan szakmát, ami nem köt helyhez. Sokáig nem is mertem erről beszélni. Talán egy kicsit még én is butaságnak tartottam, hogy saját időbeosztásban, a “magam ura” módon helyt tudnék állni. Hát, az elején nem is ment. (Nem vagyok korán kelő típus, na…) 😀

Először kicsiben kezdtem: a webes grafikákról és a logókészítésről tanultam, majd amikor megjöttek az első pozitív visszacsatolások, beiratkoztam a WebdesignSuliba. A tanfolyam alatt érett be igazán, hogy tényleg ezzel szeretnék foglalkozni. Igaz, az első nagyobb megkeresésekre bő egy évet várnom kellett, de már néhány hónappal a vizsgám után kaptam kisebb megbízásokat. A támogató oktatók is motiváltak, majd ami végképp feltette az i-re azt a bizonyos pontont, hogy bekerülhettem a suli "Akikre büszkék vagyunk" kiadványába.

Voltak mélypontok

Voltak mélypontok is, nem tagadom. A koronavírus-járvány elején elvesztettem a fókuszt, és néhány hét alatt olyan mély (érzelmi) gödörben találtam magam, amiből csak nagyon nehezen tudtam kikecmeregni. Ez többek között azért volt, mert a Bandita Design a fitneszipari szereplők igényeit kielégítő grafikus vállalkozásnak indult, viszont a covid hatásai kivárásra kényszerítették a szektort, a kisebbeket pedig teljesen ellehetetlenítette. Nem is jöttek a megbízások, alapjaiban kellett újragondolnom a vállalkozásom.

Felráztam magam, befejeztem a körülmények okolását, és elkezdtem kódolni tanulni, ami új lendületet adott. Kezdetben csak saját szórakozásra, gyakorlásképpen kódoltam le a webdesignjaimat, de ma már ott tartok, hogy hamarosan egy komplett szolgáltatást építek fel erre a tudásra. Nem álltam meg itt: UX (felhasználó élmények tervezése) és UI designnal (felhasználói felületek tervezése) egészítettem ki a tanultakat, majd picit a brandépítésbe is belekóstoltam magyar nyelvű tanfolyamokon és Udemy-kurzusokon. 

Most ott tartok, hogy belőttem magam a piacon. Már tudom, hogyan legyek más, mint a hozzám hasonló webdesigner vállalkozók. Hosszú, tanulságos út vezetett idáig, de érzem, hogy a helyemen vagyok. Hamarosan a felújított weboldalamat is élesítem. 🙂

A kérdés, amire mindig elfelejtek válaszolni...

Ja, és amit rendszeresen elfelejtek megválaszolni... 😅 Miért Bandita Design? Rajongok a tengerimalacokért. Bandita pedig az első tengerészem volt, aki nem sokkal az előtt kelt át a szivárványhídon, hogy szabadúszásba kezdtem. Nem szerettem volna a saját nevemet használni a közösségi oldalaimon, és domaint sem akartam erre vásárolni, így kerestem egy jól csengő, könnyen megjegyezhető nevet.

Így született meg a Bandita Design, amihez érzelmileg is több fronton kötődöm.

Vissza a blogra